Évelő rozs

A rozsvetőmag fordított áfás termék az arra jogosultaknak.

Őszi rozs / hagyományos/

Dankowskie Diament

 

Évelő rozs

Krisztina fajta.

Az évelő rozs (Secale cereanum L.) hazánkban új keletű növény, üzemi termesztésére vonatkozóan még kevés tapasztalattal rendelkezünk. A két államilag minősített fajtát is csak 1998-ban vették fel a nemzeti fajtajegyzékbe.

A termesztési és kísérleti tapasztalatok, eredmények alapján azonban a homoktalajok egyik persvektivikus növénye, mert igénytelen, kiváló szárazságtűrő, jó alkalmazkodó képességű, hosszú élettartamú, kaszálva és legeltetve egyaránt jól hasznosítható, zöldhozama kiváló, takarmányértéke jó. Magtermőképessége kisebb, mint a kultúrrozsé. Alkalmas az erózió és a defláció elleni védelemre.

Éghajlatigénye

Az őszi gabonafélék között a legjobban bírja a hideg éghajlatot, télálló és fagytűrő képessége igen jó.

Őszi fejlődésének a csapadékosabb, enyhe és hosszú ősz kedvez, mert ilyen körülmények között jobban bokrosodik, erőteljesebb gyökérzetet fejleszt, fagytűrő képessége fokozódik és a tavaszi szárazságot is jobban elviseli. Erőteljesebb gyökérzetének köszönhetően a szárazságot igen jól tűri.

A kaszálások utáni csapadék a gyorsabb sarjadzást segíti. A szemképződés ideje később kezdődik, mint a kutúrrozsé, később érik, így a szemképződéskori száraz, meleg időjárás a szemtermés-hozamot csökkenti.

Talajigénye

Jól fejlett gyökérzetéből adódó élelmességének köszönheti, hogy a gyenge tápanyagszolgáltatású, rossz vízgazdálkodású, sekély termőképességű talajokon is termeszthető, ahol más gabonaféle már sikerrel nem kecsegtet. Így vethető a humuszban szegény futóhomokon és az erodált talajokon.

Természetesen a humuszos homoktalajok kedvezőbb termőhelyi adottságot biztosítanak számára.

Vetésváltása

Jelenlegi „rozstalajaink” gyenge termékenysége nagyon leszűkíti e talajokon termeszthető növények körét. Szerencsére azonban az évelő rozs egyik „legegészségesebb” növényünk, mert kevés a betegsége és kártevője, igen jó gyomelnyomó és szárazságtűrő, így az előveteményre kevésbé igényes.

Mivel ősszel korán- már szeptember közepén- megkezdjük vetését, így fontos, hogy az elővetemény a vetést megelőzően legalább 3-4 héttel lekerüljön a talajmunkák megfelelő minőségű elvégzése érdekében. Jó előveteményei a homokon termeszthető pillangós növények.

Nagytömegű szár- és tarlómaradványt visszahagyó elővetemény növények után nehezebb ülepedett, kellően tömör magágyat készíteni.

Tápanyagigénye

A rozs tápanyagigényét alapvetően műtrágyával elégítjük ki. A gyenge tápanyagellátottságú homoktalajokon főleg a nitrogén nagyon kevés, így legnagyobb terméknövelő hatást a N-műtrágyázás eredményezi. Az első hasznosítási évben 18-22 t/ha zöldterméssel számolhatunk, melynek N-igénye 80-100 kg/ha hatóanyag. Megközelítőleg ugyanennyi nitrogénre van szükség, ha az első évben magot fogunk és utána még egy növedéket zölden hasznosítunk.

A nitrogén 1/3-át célszerű alaptrágyaként a vetést megelőző munkákkal a talajba dolgozni. Nagyobb adagú N-műtrágyázást ősszel ne végezzünk, mert a növény N-igénye tavaszig nem nagy, s a laza homoktalajon a nitrogén kimosódik az őszi téli csapadék hatására.

A nitrogén fennmaradó részét fejtrágyaként adjuk ki a télvégén, kora tavasszal. A 2. és 3. hasznosítási években a zöldtermés nagyobb, 25-30 t/ha/év. E terméshozam N-igénye 120-140 kg/ha.

A nitrogéntrágyázást megosztva célszerű elvégezni, 60 százalékát tél végén, kora tavasszal, 40 százalékát az első növedék betakarítása után kell kiszórni. Foszforigénye nem nagy, 3-4 éves hasznosításnál 100-200 kg/ha hatóanyag, amit a teljes hasznosítási időszakra alaptrágyaként juttassuk ki. Káliumigénye 3-4 éves hasznosítás esetén 240-300 kg/ha hatóanyag.

A kálium kiadható teljes mennyiségében alaptrágyaként vagy megosztva 50%-át alaptrágyaként és 50%-át a 2. hasznosítási év végén ősszel kiszórva.

Talajművelése

Az évelő rozs nem igényli a mélyművelést, elégséges a 15-20 cm mélységű talajelőkészítés. Így az alapművelést az esetek többségében tárcsázással végezzük. Szántásos talajelőkészítést csak nagy tömegű szármaradvány bedolgozásakor alkalmazzunk.

A 20-25 cm mélységű szántás legalább 3-4 héttel előzze meg a vetést. Fontos, hogy a tarlóhántás, az alapművelés után a talajt lezárjuk, tömörítsük, hengerezzük. Deflációnak kitett futóhomok talajokon a tarlóhántás gyakran elmarad és csak vetés előtt kell szántani, tömöríteni.

Vetése

Vetésre csak jó minőségű, fémzárolt vetőmagot célszerű felhasználni. Az évelő rozs könnyen kereszteződik a kultúrrozzsal és elveszti évelő jellegét. Ezért ismeretlen származású vetőmagot vagy saját szaporításból származó vetőmagot- ahol az izolációs távolságot nem tudtuk betartani és a kereszteződés előfordulhatott- nem szabad elvetni.

Az évelő rozs vetésének ideje szeptember közepe. Gabona sortávolságra- 12-15 cm-re vetjük a hektáronkénti 2,5-4,0 millió csírát, ami 45-55 kg/ha vetőmagmennyiségnek felel meg. Folyóméterenként 40-50 szemet vessünk el. Néhány biológiai igényének a 3-cm körüli vetésmélység felel meg legjobban, jól tömörített vetőágyban. Lazább homokon azonban mélyebbre 3-5 cm-re vessük, és vetés után gyűrűshengerezzük.

Növény védelme

Az évelő rozs viszonylag „egészséges” növény, betegségek és kártevők ellen az esetek többségében nem kell védekezni. Az első évben fejlődési erélye, bokrozódása kisebb, mint a kultúrrozsé, így gyomelnyomó hatása mérsékeltebb.

Megfelelő tőszám, beállottság és bokrosodás mellett nem igényel vegyszeres gyomírtást. Csak ritka, gyengén fejlett állománynál szükséges a vegyszeres gyomírtás a kalászos gabonáknál használatos szerekkel, A további időszakban az erőteljes borosodásával és fejlődésével a gyomokat elnyomja és a kaszálással is írtjuk a gyomokat, így vegyszeres gyomírtást nem igényel.

Betakarítása

Szemtermése kevés 0,5-1,0 t/ha, így elsősorban zöld hasznosítása javasolható. Ha magfogásra is termesztjük, akkor figyelembe kell venni, hogy virágzása később (június első dekádja) és érése, betakarítása a kultúrrozsnál jobban kitolódik.

Túlérésbe kalásztörésre hajlamos. Az első évben a magfogás után kisarjadva még egy növedéket ad. Zöld hasznosítás esetén az első évben két növedékkel, a további években két növedékkel és egy harmadik sarjú növedékkel számolhatunk.

Kaszálását a kalászhányás kezdetén célszerű végezni, mert utána gyorsabban elvénül és takarmányértéke csökken. A fiatal növedék, a sarjú takarmányértéke, fehérjetartalma 20% körüli (szárazanyagra számítva).

Fajták

Az államilag minősített két fajta közül a Kriszta javasolható a Duna Tisza közi homokhátságra.

A fajta erőteljes gyökérzetű, kiváló bokrosodó képességű, a növényenkénti hajtásszám a 100-at is elérheti. Növénymagassága az első évben 100 cm körüli, a 2. évtől 150-160 cm. Felálló növekedési típusú, kalásza közepes hosszúságú, laza tömöttségű.

Gyors sarjadzó képességű, évelő tulajdonsága következtében 3-4 évig kiritkulás nélkül eredményesen hasznosítható.