Keverék összetétele:
A szenázs közepes szárazanyag-tartalmú, fóliával zárt takarmány, ami leginkább fűfélékből és pillangósokból áll. Gyors tartósítás és kisebb tárolási veszteség jellemzi a bálázott megoldást. A betakarítás időzítése a megfelelő cukortartalomhoz igazodik. A fólia sérüléseit azonnal javítani szükséges a romlás megelőzése végett. Jó minőség esetén ízletes, jól felvehető takarmányt ad.
A folyamatosan változó etetéstechnológiai igények kielégítését jól tudja szolgálni a szilázs/szenázs bála készítése, amihez korszerű, termelékeny és jól alkalmazható műszaki eszközök és kidolgozott technológiák érhetőek el.
Az állattartásban – a juhok, kecskék, lovak és szarvasmarhák tartásában – a szálastakarmány növények (pillangósok, fűfélék, gyepek, őszi-tavaszi takarmánykeverékek) etetése alaptakarmányként történik, mindamellett ez a lista az utóbbi időben a zölden betakarítható őszi kalászosokkal – őszi árpa, tritikálé, rozs – is kibővült. A kérődzők számára – a megfelelő bendőműködés és egyebek biztosítása végett – a szálastakarmányok strukturális tartalma élettani és takarmányozástani szempontból is elengedhetetlen. A szálastakarmányok etetése történhet szénaként, szilázsként/szenázsként, illetve ezt kiegészítve zölden is. Az etetéstechnológiában akár az ad libitum vagy a monodiétás, valamint TMR etetési technológiában a szálastakarmányokból készült szilázsok/szenázsok szerepe – az utóbbi időszakban – jelentősen nőtt a silókukorica, illetve cirkos keverékszilázsok arányához képest. A TMR etetési technológiában a 15% széna mellett az említett szálastakarmány növények aránya a 30 tömegszázalékot is elérheti.
A szálastakarmányok betakarításában az egymenetes, szecskázással történő betakarítás nagy nedvességtartalom mellett zajlik, ami nagy mértékben rontja az erjedés esélyeit és a tárolhatóságot. A két menetben (a kaszálást, rendre vágást és fonnyasztást, rendterítést és rendrakást követően) rendfelszedővel szerelt szecskázóval való betakarítás – a nagy szántóföldi gépi és szállítóeszközbeli, valamint tömörítőkapacitás-igény miatt – elsődlegesen a nagy állattartó telepeken alkalmazható megoldás. Mindemellett a kis, közepes és nagy állatállománnyal gazdálkodóknál a szilázs/szenázs-bálakészítési, illetve -betakarítási technológia egyaránt használható.
A szálastakarmányok szinte valamennyi fajtájából igen értékes beltartalmi jellemzőkkel rendelkező takarmány szilázs/szenázs készíthető bálázásos technológiával. A szilázs/szenázs-bálakészítés technológiája azonban bonyolult folyamat. A technológia első három lépése a technológiai követelményeket és a műszaki hátteret, az alkalmazott gépeket tekintve nagyon hasonló a kétmenetes szecskázókkal – illetve a hazai gyakorlatban kevésbé gyakori – szeletelővel felszerelt rendfelszedő pótkocsis technológiához. Mivel nagyon jó beltartalmi jellemzőkkel rendelkező, nagyon értékes takarmányról van szó, ezeknél és a többi munkafolyamatnál is a technológiai előírásokat, követelményeket fokozottan be kell tartani.
törekedni kell az időjárási kockázat (pl. megázás), valamint a karotin és egyéb veszteségek minimalizálására. Éppen ezért a szilázs/szenázs-bálakészítésnél éppen az első három munkafolyamatnál – kaszálás, rendre vágás, rendterítés, rendrakás – törekedni kell a vízleadás gyorsítására, vagyis a száradási idő csökkentésére, a bálázáshoz optimális nedvességtartalom minél előbbi elérésére. A kaszálás, rendre vágás időpontját lucerna esetében – egyes szakértők szerint – első kaszáláskor a bimbózás kezdetén, második kaszáláskor zöldbimbós, utolsó kaszáláskor pedig virágzás állapotának idejére kell ütemezni. A gyepek, fűfélék kaszálását pedig a virágzás, illetve bugahányás kezdetére, az ilyen célra termesztett őszi vetésű kalászosok kaszálását pedig a tejes érés idejére célszerű időzíteni A pillangósok és pillangós takarmánykeverékek kaszálására – a szilázs/szenázs-bálakészítésben – magas műszaki színvonalat képviselő, gumihengeres szársértővel szerelt tárcsás, rotációs kaszák állnak rendelkezésre. A különböző profilkialakítású, gumiborítású hengerek megroppantják a pillangósnövények szárrészeit – nem törik le a leveleket –, ezáltal amellett, hogy gyorsítják a száradást, kiegyenlítik a szár- és a levélzet vízleadási intenzitását.
A gyepek, fűfélék, füves keverékek kaszálásában szintén törekedni kell a száradási idő csökkentésére. Ebből a célból a gyepek, fűfélék, illetve füves keverékek morfológiai tulajdonságai miatt lengőujjas vagy szársértővel szerelt tárcsás, rotációs kaszát ajánlatos használni. Az ütőujjas szársértők ütőujjai vagy V-alakban elhelyezett ujjai a fűfélék hosszanti szárrészeit és a levélzetet hosszirányban dörzsölik, ezáltal gyorsítják a növény vízleadását. Az utóbbi időben egyre nagyobb területen termesztett, nagy zöldtömeget adó, nagy hozamú kalászosok (pl. rozs) kaszálására a nagyobb anyagáteresztő keresztmetszettel bíró dobos, rotációs kaszák alkalmazhatóak. A tárcsás kaszák működési, vágási magasságát – szilázs/szenázs-bálakészítés során – javasolt viszonylag magas, 70 mm közeli értékre állítani, és magasabb tarlót hagyni a későbbiekben becsomagolt bálák fóliaborítása sérüléseinek elkerülése miatt. Éppen a tarlómagasság vagy vágási magasság állandó szinten történő tartása, a talajkövetés javítása, és ebből adódóan a porosodás minimalizálása céljából alkalmazzák ezeken a gépeken a központi kaszagerendely-megfogást és a paralelogramma vágószerkezet-felfüggesztést hidropneumatikus rugózással. A legjobb műszaki konstrukció alkalmazása mellett fontos a termőterületek nagyságának, megoszlásának (pillangósok, gyepek arányának) figyelembevétele, a gépi kapacitás biztosítására, a kaszálás optimális időpontjának a betartására a teljes területen. A rendterítési munkát a szilázs/szenázs bálák készítési technológiájában – mivel a tárcsás kaszák szőnyegrendet képezhetnek – a kaszálást követően szükséges elvégezni. Erre a célra függőleges tengelyű, rugós ujjú villákkal szerelt forgórészű, a területnagysághoz igazodó munkaszélességű gépet válasszunk. Az ilyen konstrukciójú gépek a szálastakarmányt vékonyan, egyenletesen elosztva terítik el a területen. A rendterítés szintén jelentősen csökkentheti a száradási időt.
A terített renden található anyag összerakásánál – a takarmány, a szilázs/szenázs bála minősége, a biztonságos erjedési folyamatok lefolyása szempontjából – az anyag 35–40, esetleg 45, illetve 65–60–55% nedvesség-, illetve szárazanyag-tartalom betartása az elsődleges szempont. Emellett fontos a bálázógép rendfelszedő berendezésének munkaszélességéhez, valamint a bálaszélességi méretéhez igazodó rend geometriai méreteinek kialakítása. A szilázs/szenázs rendek összerakására – az adott szárazanyag-, illetve nedvességtartalom mellett és a rendsodratok elkerülésére – a vezérelt ujjas függőleges forgórészű, illetve a rendfelszedővel szerelt szalagos-hevederes rendrakók megfelelőek.
Bálázásra – szilázs/szenázs bálakészítés céllal – az ilyen nedvességű szálastakarmányok esetében szinte az összes bálázógép (a kis szögletes, a nagy hengeres és a nagy szögletes bálákat készítő bálázógép) használható. A technológiában viszont elsősorban a hengeres állandó vagy változó kamrás gépek és a szögletesnagybála-készítő gépek kisebb bálamérettel dolgozó változatait alkalmazzák a legszélesebb körben. Manapság már szinte valamennyi bálázógép-konstrukció – hengeres vagy szögletes nagybálázó – egyaránt rendelkezik rotoros anyagtovábbítóval és szeletelő berendezéssel. A szeletelő berendezések használatával – különösen a hengeres bálázóknál – tömörebb, alaktartóbb, a manipulálást, rendrakást, szállítást, tárolást jobban bíró szilázs/szenázs bálák készíthetők. Az alaktartás stabilizálását javítja, ha fóliával vagy hálóval 3×4-szer áttekerve kötjük be a bálákat. Az aprítás mértéke általában három lépcsőben, ~50–70–150 mm mérettartományban állítható be. A lehető legtömörebb bálakészítés szilázs/szenázs báláknál a minél nagyobb méretű levegő kiszorítás céljából, vagyis az erjedési folyamatok biztonságos lefolyásához szükséges anaerob körülmények kialakulásához is nagyon fontos. Egyes állandó bálakamrás, görgős tömörítő szerkezetű hengeres bálázóknál – a bálatömörség növelése céljából – a felső tömörítő görgő hidraulikával nyomják a bálapalást felületét.
A bálacsomagolás a szilázs/szenázs bálakészítés egyik legfontosabb és a tartósítás minőségét leginkább meghatározó munkaművelete. A technológia kialakulásakor a szögletes nagybálákat szorosan egymás mellé, kazalba rakják, az egyheti feletetett mennyiségnek megfelelő darabszámban, és kézi erővel légmentesen fóliával becsomagolják. Ma már a hengeres és szögletes szilázs/szenázs bálák csomagolására különböző konstrukciójú csoportos és egyedi kialakítású csomagológépek állnak rendelkezésre.